Ady Endre (1877 -1919)

Ady Endre világviszonylatban is a XX. század egyik legnagyobb költõje, Petõfi óta a következõ új fõszereplõ, akinek jelentõségéhez egészen József Attila fellépéséig senki sem fogható.

Amikor huszonkilenc éves korában az Új versekkel az irodalom és az irodalmi harcok kellõs közepére kerül, már hosszú út áll mögötte. Szegény sorsú. de nagy történelmi múltú, szilágysági kisnemesi család sarja. Diákkorától fogva versel. Érettségi után jogásznak indul, de hamar elcsábítja az újságírás. Debrecenben hírlapíró, itt jelenik meg elsõ verseskönyve, amelyen még erõsen érzõdik Reviczky hatása, és amelyhez az ifjúság körében népszerû Ábrányi Emiltõl kér elõszót. Debrecenbõl kerül Nagyváradra újságírónak. Ez a város döntõ élményeket ad. Gyorsan fejlõdõ polgárváros, amelynek izgatott értelmisége nem is Budapest vagy Bécs, hanem Párizs felé tekint. Ott érlelõdik az új magyar irodalom. Mûvelt írókkal, költõkkel, újságírókkal barátkozik össze, köztük Bíró Lajossal, az új magyar novellairodalom egyik legkitûnõbb mûvészével, aki mindhalálig az egyik legjobb barátja marad. Ezeknek a körében ismeri meg a polgári radikalizmus eszméit, de a divatos filozófusokat -Schopenhauert, Nietzschét -is, itt találkozik elõbb Marx nevével, majd mûveivel. Ebben a nagyváradi körben érik nagy politikai publicistává. Ady ugyanis költõi nagysága mellett a magyar politikai újságírásnak a legnagyobb alakja, és már eszmében-stílusban teljesen kiérett publicista, amikor költõként megtalálja a saját hangját. Nagyváradon jelenik meg második verseskönyve, amelynek néhány darabja majd bele fog kerülni az Új versek kötetébe is. És itt találkozik Lédával, a nagy szerelemmel. A mûvelt, szenvedélyes nagypolgári asszony közvetíti Adyhoz a modem francia költõket, õ bírja rá szerelmét, hogy franciául tanuljon, majd együtt utaznak Párizsba. Csaknem egy évet töltenek ott és a Riviérán. Franciaországban születik az Új versek nagy része.

Ady az elmaradott vidékrõl és a sok mindenben még falusias Debrecenbõl került Nagyváradra. Nagyvárad a számára a város élményét adta. De onnét egyenesen Párizsba került, és csak Párizs után Budapestre. Budapest pedig elmaradott vidék volt Párizs után. De itt lett az új magyar irodalom vezére. Az újat akaró költõk, kritikusok azonnal felismerték benne a kor végre porondra lépõ, nagy alakját. Ady léte indokolta a Nyugat megindítását, ahol az õ körébe csoportosulhatott mindenki, aki újat akart. De az elsõ lépést itt is Nagyvárad tette. 1908-ban Nagyváradon jelent meg A Holnap címû antológia, amelyben Ady mellett az új hangú költõk egész sora jelentkezett, köztük Babits Mihály, Balázs Béla, Juhász Gyula. A Holnap volt az elsõ lépés a Nyugat felé. A Nyugatot Ignotus teremtette meg, õ volt a vezér-kritikus, és Osvát Ernõ a szerkesztõ. A munkatársak törzse A Holnap gárdája, de azonnal ott volt már Móricz Zsigmond, nemsokára Kosztolányi, Karinthy és Füst Milán, majd Tóth Árpád. Az 1840-es évek óta nem volt még ilyen nagyszerû magyar költõ-író együttes. Ezek világnézetileg nem voltak azonos nevezõn, de összekötötte õket a harc a régi, az akadémikus, az epigonizmus ellen. Adyt a haladás útján kevesen tudták követni. Legközelebb talán Móricz Zsigmond állt hozzá, és a maga halk hangvételével, de törhetetlen elõrenézésével Juhász Gyula. A többieket inkább a polgári radikális jelzõvel lehetne jellemezni, míg Ady hamarosan túllépett a polgári szempontokon. Azaz pontosabban: Ady költészete (és publicisztikája) polgári radikális, sõt polgári forradalmi a jelenlevõ feudális hagyatékkal szemben, de hamarosan már szocialista forradalmi a polgári ellen. És ezt fejezte ki harcos politikai költészetében.

Saját bevallása szerint nem érdekelte egyéb, mint "politika és szerelem". Szerelmi költészete szakítás minden hagyománnyal. Hatottak rá a világirodalom szimbolista dekadensei, de túllépett rajt