Janus Pannonius (1434—1472)


Középkori költészetünkbõl csak szórványos darabokat õrzött meg a véletlen. A túl viharos évszázadokban elkallódott a korai évszázadok legtöbb magyar költeménye és ha maradt is számunkra egynéhány szép vers, nem maradt fenn egyetlenegy költõi arculat sem. Még az esetleg megõrzött nevekhez sem tudunk mûvészegyéniséget társítani. A XVI. századtól kezdve azután olyan gazdagsággal árad a magyar költészet, amibõl fel kell tételezni, hogy nagy múltak folytatása. E kettõ — a névtelen középkor és a tündöklõ magyar reneszánsz — között virágzott a Hunyadiak korának pompás, de latin nyelvével csak a beavatott kevesekhez szóló hazai humanista költészete, és ennek az egészében is igen színvonalas, a maga korában korszerû és Európa szerte tudomásul is vett írásmûvészetnek a fõalakja Janus Pannonius. Az õ csillogó egyénisége és világraszóló, költészete áll költõink névjegyzékének élén. Semmivel sem kisebb nagyságrendû, mint Balassi vagy Csokonai vagy Petõfi, Ady, József Attila.

Valószínûleg Kesincei Jánosnak hívták, valószínûleg horvát kisnemesi családból származott, de az már bizonyos, hogy anyai részrõl Vitéz Jánosnak, a Hunyadiak tudós fõemberének, a magyar humanizmus megteremtõjének unokaöccse volt. Horvátországban született, de Nagyváradon tanult, ahol Vitéz János püspök volt. Nagyvárad már Vitéz János idejében is kulturális központ, ott tanulnak a Hunyadi fiak — László és Mátyás — is. A diák Jánosban már ez idõben gyanítható a tudós költõ. S merthogy a Hunyadiaknak szükségük van jól képzett értelmiségre, nem lehetetlenség Nagyváradról egyenest Itáliába jutni, hogy a tehetséges ifjú Hunyadi költségen tovább tanuljon. Így indul el a már költõnek bizonyult ifjú ember a Kõröspartról a Duna felé úgy, hogy egyenest továbbmenjen a nagy hírû itáliai iskolákba.

A lehetõ legjobb helyre kerül: Ferrarába, a méltán világhíres Veronai Guarino iskolájába. Guarino költõ, tudós és pedagógus. Aki az õ iskoláját kijárta, az elõtt megnyílnak a híres egyetemek. Ott, Guarino mellett érik Janus már ifjan nagy és nagy hírû költõvé, az irodalmi dolgok hírneves tudósává. A magyar nevû diák ott változik Janus Pannoniusszá. Olyan latin név ez, amely magában foglalja, hogy viselõje pannóniai, azaz magyar. Az ókori kultúrára, a római emlékekre nézõ humanisták Magyarországot is leginkább a Dunántúl egykori római nevén Pannóniának nevezik; ez a forma köti Magyarországot a példaképnek tekintett hajdani római birodalomhoz.

Janus Ferrarában már megtalálta a maga hangját. Legelõször a gúnyos, gyakran erõs kritikájú, nemegyszer támadó szellemû epigrammákkal lesz nevezetes. De rövid, tömör epigrammákban szólal meg szerelmes költészete is. Verseinek tanúsága szerint igen változatos szerelmi életet élhetett. Tudomány, költészet, szerelem tölti be életét, amikor továbbmegy Padovába jogásznak. Egyetemista korában már Itália szerte hírneves költõ. Nyilván kísérti a vágy, hogy ott is maradjon az úgy szeretett Itáliában, ahol tizenegy évig élt, ahol nagyra tartják, ahol elõtte áll a világsiker. Költészete bõvül. A kor divatos mûfajának, a panegyricusnak elismert mestere. Ez a panegyricus élõ nagy emberek dicsõítése, de ennek kapcsán nagy epikai lehetõségeket is rejt. Janus már-már Itália jellegzetes költõje lett. Hanem amikor befejezte az egyetemet, és a jogtudomány doktorává avatták, haza is kellett jönnie. Nem azért taníttatták Hunyadi-költségen, hogy azután élhesse a maga életét. Itthon annyi vész után Mátyás lett a király, új országot kellett építeni, és ehhez új, jól képzett emberek kellettek. Janust hazahívják, egyenest az udvarhoz, elõbb a királyné kancellárjának, majd õ lesz a királyi kancellár, vagyis az udvari hivatal vezetõje. Közben nagybátyja és védnöke, Vitéz János esztergomi prímásérsek, nemcsak az egyház hazai elsõ embere, hanem Mátyás korai éveiben az egész politika irányítója.