SÁNDOR PETÕFI (1823-1849)

Kiskorösön született 1823. jan. 1-én. Apja Petrovics István mészárosmester, anyja a szlovák anyanyelvu Hrúz Mária. 1824-ben Kiskunfélegyházára költöztek, itt tanult meg magyarul. Jó körülmények között élt, ez lehetové tette a gondos taníttatást. Összesen 9 iskolában tanult, ez azzal az elonnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett. 1835-38-ig Aszódon tanult, itt egyike volt a legjobb tanulóknak. 1838-ban a tanév végi záróünnepségen o mondta a búcsúbeszédet. Ez a Búcsúbeszéd az elso ránk maradt költeménye. 1838-ban iratkozott be a selmeci liceumba. Itt a magyar önképzokör, a Nemes Magyar Társaság tagja lett. Azonban nagyon gyengén tanult. Édesapja 1838-ban anyagilag tönkrement. 1839. februárjában indult gyalog Pestre és beállt a Nemzeti Színházba kisegítomunkásnak. 1839. szeptember 6-án Sopronban beállt önkéntes katonának a császári hadseregbe. Nem bírta a megpróbáltatásokat, megbetegedett, majd 1841-ben Sopronban elbocsátották. 1841. októberében visszatért Pápára tanulni. Itt kötött szoros barátságot Jókai Mórral. Írói sikerek érték: 1842-ben az Atheneaumban megjelent elso verse A borozó. 1842. október végén Pápán örökre abbahagyta a tanulást pénztelensége miatt. Mégis alapos muveltséget szerzett, mert sokat olvasott. 1842-43-ban eloször Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészeskedett. Ezután Pozsonyba gyalogolt, és az Országgyulési tudósításokat másolta. Itt született Távolból címu költeménye. 1843 nyarától Pesten a Külföldi Regénytár részére két regényt fordított le, valamint kapcsolatba került a fovárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a Pilvaxban is. 1843 oszétol Debrecenben ismét felcsapott színésznek, egy kisebb együttessel vándorolt, de megbetegedett és ezért visszatért Debrecenbe. 1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költo lesz. Felkereste Vörösmarty Mihályt, az o ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vörösmarty és Bajza támogatásával 1844. júl. 1-tol segédszerkeszto lett a Pesti Divatlapnál. 1844. októberében jelenik meg A helység kalapácsa címu komikus eposza. 1844. novemberében megjelenik elso verseskötete, belefogott a János vitézbe. Pesten megismerkedett Csapó Etelkével, aki 1845. jan. 7-én váratlanul meghalt. Eme korszakának verseit gyujtötte össze az 1845. márciusában megjeleno Cipruslombok Etelke sírjára kötetébe. Kilépett a Pesti Divatlap szerkesztoségébol. Áprilisban elindult felvidéki körútjára, ahol mindenhol lelkesen fogadták: Útijegyzetek. Mednyánszky Bertával újabb sikertelen szerelem (az apja nem engedélyezte). 1845. októberében megjelenik a Szerelem gyöngyei címu versciklusa. Sokat utazott, gyakran ellátogatott szüleihez Szalkszentmártonba. 1845. nov. 10-én megjelent második verseskötete. 1846. márc. 10-ig leginkább szüleinél népgyuléseket szervezett, szembe került vezeto politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszeruségét. A szabadságharc idején századosi rangot kapott. 1848. dec. 15-én született meg fia, Zoltán. Debrecenben, 1849. januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól. Azonban Petofi a többi felettesével rossz viszonyban volt (Klapkával való összezördülése után ki is lépett a hadseregbol). Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak. Márciusban apja, májusban anyja hal meg. Mezoberényben megírja fia életrajzát és utolsó versét A szörnyu idot. Csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, itt is tunik el örökre, 1849. júl. 31-én.