Omar Khayyám: RUBÁIYÁT
(Abet Ádám fordítása)
1.
Mily szép a hajnal! Sötétség fedett
fényt keltõ vet
S elüzvén éjnek késlõ seregeit,
Felénk ragyogtat éber bérceket.
2.
Virágfakasztó hajnalsugarak
Az értelemhez ekként szólnak:
„Mit vártok álmosan imádkozók?
A nap hívei miért alszanak?”
3.
Akármit hisznek, bármit vallanak:
A fogadóba mindegyik alak
Üdülni tér. Kakas szó mit jelent?
Ezt: percek vissza sohasem szállanak.
4.
Mikor magányba szállva lélek önMagával számot vet s tisztába jön,
A Mózes bokra megnyilatkozik –
S reá megváltó fényözön.
5.
Nem tudni bár sok rejtélyt, sem a kor
Nagy céljait, de százezer bokor
S megannyi kert virul a partokon –
És gyöngyeit megcsillogtatja a bor.
6.
„Bort nekem, bort!” – madár dalolva sort –
Mig fontoskodva, bölcs semmit ir.
„Bort, piros bort, öntözzek vele
A rózsa halvány orcájába pirt.”
7.
Fel, töltsd pohárt! Ne tépõdj hasztalan
A bánkódás rongyos –
életünk picinyke kis madár,
De kegyetlenül szárnya van!
8.
Mig célt kerestek végleteken tul,
Okozatot a végoknak okul:
A lét minden levele
Rügyez, kihajt, elhervad és ledül.
9.
reggelenkint rózsa százezer,
De holnapért megesküdni ki mer?
S a tegnap rózsáinak szirmai
Mind porban – vagy a por alatt hever.
10.
Sok lantos elmult dicsrõl énekel,
De mi a tegnap, kinek már ma kell?
Oh jer velem jelennek embere,
Oh fénysugaras mai nap, jövel!
11.
Hol erdõivel egyesül,
A sima földön zöld pázsit terül.
Az és szolga szó felejtve van
S trónusán szent béke ül.
12.
Egy verskötet a lombos ág alatt,
Kenyér és telt és ajakad
Dalával csengõ vadonat berek
Elég mennyország, elég ad.
13.
Lent és fent titkain fejed töröd,
De hasztalan! Oh hagyd már az örök
Hitelezést. A készpénz vajmi jó,
Fogadd a készpénzt, földi örököd.
14.
Tekintsd a kertben nyiló rózsafát,
Mint szórja széjjel arany himporát.
Levél, szirom, mosolyg; aztán lehull
talajt ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
