Autore: Omar Khajjám Titolo: RUBÁÍK (Baktay Ervin fordítása) Source: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/h Subject: POETRY (811)
Omar Khajjám: RUBÁÍK (Baktay Ervin fordítása) 1. Midőn tavasz napja ragyog fenn az égen, Bort és forró ajkat nyujt felém a szépem, – Nevezzen akárki hitetlen kutyának, Ha az Éden akkor eszembe jut 2. Karaván az élet s az útja gyötrelem, halad. – pohárnok, híven velem, Töltsd meg a kupámat borával S a közelgő hajnalt ne jelentsed nekem! 3. Egek sólyomként szárnyaltam, Hogy az emberi sors könyvét elragadjam... Ám ami bennem él, nem érti azt senki S nem lelem az ajtót, mit balgán otthagytam... 4. Rozzant csapszék csupán ez a tágas világ, Éj és nappal őrzi két keskeny ajtaját; Benn dáridó zajlik, a kocsma kedvre hív: Alatta csont porlad, künn a sakál kiált. 5. Barátaim, akikkel a Lét borát ittam, Elhagytak már régen. Ők kifogtak rajtam; A Halál kinyujtá a kezét feléjük, A kupát és elmentek halkan. 6. Végítélet napján, ha majd felkél a holt, Megleli ismét, mi sírjában vele volt; Ha igaz ez, akkor temessetek mellém Szép fiatal lányt és édes sirázi bort! 7. hasad és a kocsma már nyitva áll, Hang szól: Hívek, az idő tovaszáll! Oly gyorsan fogy az Élet kelyhe, S a végső pohárban bús Halál ürme vár! 8. Khajjám a bölcseség sátrát soká varrta, Kínok tüze mégis perzselte alatta; Élte fonalát már eltépte a És bukott adósként a Kufár eladta... 9. Mégis visszajöttél, ó elveszett lélek! Neved elfeledték, rólad nem beszélnek, Pata lett körmödből, füled nőtt,