Vörösmarty Mihály (1800-1855)

Szegény sorsú Fejér megyei kisnemesi család fia volt, együtt született a XIX. századdal 1800 decemberében. A mûvelt nemesifjak számára kötelezõ klasszikus mûveltség mellett már diákkorában ismerkedik a korszerû irodalommal: a felvilágosodással és a bontakozó romantikával. Elõbb a német romantika túlzásai ragadják el, de azután megismerkedik Shakespeare-rel és vele együtt a felnövekvõ francia romantikával. Felserdült ifjúként a gazdag és mûvelt Perczel családnál nevelõsködik. Perczel Móric, a késõbbi forradalmi tábornok az õ neveltje. Ebben a körben tágul ki ismeretköre, innét ablak nyílik a távolabbi Európa felé. Itt éli át elsõ, reménytelen, de érzelemvilágát gazdagító szerelmet. A korai kísérletek után ebben a körben érik költõvé.

A magyar történelem a reformkor elõestéjénél tart. Vörösmartyt elragadják a nagy nemzeti feladatok, magáénak tudja azt a romantikát, amely irodalmi és általa politikai program Kisfaludy Károly körében. És az oly jó szemû Kisfaludy hamar fel is ismeri benne a készülõdõ nagy költõt. Ebben a körben barátkozik össze késõbbi sógorával és harcostársával, Bajzával, majd Toldy Ferenccel, késõbb Czuczor Gergellyel. Az irodalom nyomon következõ fõ feladata a fokozott nemzettudatosítás, a régi dicsõség idézése, a nemzeti pátosz. Idõszerûvé válik a mondai tárgyú eposz, és romantikus divattá lesz a klasszicizmustól örökölt, de romantikus tartalommal megtöltött hexameter. Aranyosrákosi Székely Sándor szellemes kis hexameteres epikája, az 1822-ben megjelent A székelyek Erdélyben ösztönzõ hatású az egész nemzedékre. 1824-ben hexameteres nemzeti eposszal lép fel Czuczor. Vörösmarty akkor már írja a Zalán futását, amely 1825-ben megjelenik. Telibe talált egy éppen korszerû igényt. A hexameteres eposz idõszerûsége csak néhány rövid év volt, de ezekben az években ez a fõ mûfaj. És Vörösmarty mûvétõl elámul a nemzet. Úgy érzik, mindenki gazdagabb lett általa. A költõt eddig csak szûk körben ismerték, most huszonöt éves korára országosan dicsõített. A dúsgazdag nyelv, amelyhez hasonló sem volt eddig a magyar irodalomban, a zabolátlan, színes képzelet, a képalkotás merészsége elragadtatással tölti el az olvasókat.

Vörösmarty pedig ettõl kezdve hivatásának és életformájának tudja az irodalmat. Akárcsak mestere, Kisfaludy Károly, õ is az irodalomból akar megélni. Hivatásos költõ. Ez a költõi hivatás közéleti funkció. Azokban az években, amikor a társadalmi haladást a még nemesi hazában a polgári liberalizmus jelentette, Vörösmarty ennek a liberalizmusnak a lelke. Elõbb fõleg epikus, de õ maga veszi észre, hogy az eposzok betöltötték feladatukat, mostantól kezdve már mást és másképpen kell írni. Utolsó befejezett hexameteres epikája, A két szomszédvár valójában már nem eposz, hanem verses regény. És a verses regény, Byron nyomán, éppen divatos mûfaj Európában. Vörösmarty figyelme azonban egyre inkább a dráma felé fordul. A német romantika után most már Shakespeare-tõl és Hugótól tanulván, õ teremti meg a franciás típusú magyar romantikus drámát. Színpadra szánt mûvei közül a Csongor és Tünde a kevés remekmûvel dicsekvõ magyar drámairodalom egyik legremekebb fõmûve. Egyébként 1837-ben a Nemzeti Színházat is az õ egyfelvonásosával, az Árpád ébredésével nyitják.

A színház mindig szívügye. Ha drámáiban túlnyomó is a zengõ líra, és ezért nem mindig színszerûek, elméleti írásaiban a dramaturgia legjobb szakemberei közé tartozik. Színházkritikái Bajza kritikai munkássága mellett a legfõbb színházformáló erõk a reformkorban. Ha nem volna olyan nagy költõ, rég megállapították volna már, hogy õ volt az egyik legnagyobb magyar kritikus.

Színházi tevékenységeihez tartoznak remek Shakespeare-fordításai is, a Lear király és a Julius Caesar.

Valójában pedig az epikus is, a drámaíró is, a kritikus is elhalványodik a lírikus mellett. Életmûvé