Abú Bakr
Utószó
Abú Bakr ibn Tufajl, teljes nevén Abú Bakr Mohammed ibn Abdulmalik ibn Mohammed ibn Mohammed ibn Tufajl al Kajszi, akit az európai skolasztikusok Abubacernak neveztek, idõszámításunk XII. századának elsõ éveiben született a mai Spanyolország akkor arab uralom alatt levõ déli részében, Guadix városában, és 1185-ben halt meg Marokkóban. Ebben az idõben Marokkó és fölött az Al Muvahhadin (almohád) kalifák uralkodtak. Birodalmuk társadalmi berendezése a hûbéri rendhez volt hasonló, de jelentõs szerephez jutott benne a kereskedõkbõl, kézmûvesekbõl és kisárutermelõkbõl álló polgári elem. A kereskedelem virágzása a szellemi élet virágzásával járt együtt. A korai arab polgárságnak, elsõsorban a sokat utazó kereskedõknek, szüksége volt a természet alaposabb megismerésére. Gyorsan fejlõdött az orvostudomány és a gyógyszertanból kialakult vegyészet, a matematika és a csillagászat. Dzsábir ibn Hajján (európai nevén Geber; 721-815) számos új vegyészeti eljárást dolgozott ki, Ar-Rází (Rhazes; 864-926) huszonöt kötetes orvostudományi munkája és Ibn Színá (Avicenna; 980-1037) Kánonja a XVI. századig az orvostudomány alapja volt, Ibn al Hajtam (Alhazen; 965-1039) a fénytannak Keplerig legtökéletesebb összefoglalását adta. Ibn Tufajl is megírja mûvének filozófiai bevezetõjében, hogy Andalúziában sokan foglalkoztak a mennyiségtannal (hozzátehetjük: más természettudományokkal is), majd pedig a logikával és bölcselettel. A természettudományok fejlõdése ugyanis egyre inkább éreztette hatását a filozófiára. Az arab bölcselet Arisztotelészen és a természetismereten alapul, messze a kor keresztény Európájának tudományos színvonala fölött áll, és nagy érdeme, hogy megõrizte és tovább örökítette a klasszikus görög filozófia nagy vívmányait.
Ibn Tufajl is a természettudományokkal foglalkozott fiatal korában. Elsõsorban a csillagászat és az orvostudomány érdekelte. Egy ideig a granadai helytartó titkára, késõbb pedig Juszuf kalifa udvari orvosa és minisztere volt. Figyelme fokozatosan a filozófia felé fordult. Tanítójának az 1138-ban meghalt Ibn Báddzsát (Avempace) tartotta. Ibn Báddzsa honosította meg a peripatetikus filozófiát Spanyolországban. Ibn Tufajl a legnagyobb arab gondolkodónak, Ibn Rusdnak (Averroes; 1126-1198) ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
