Abu Nuvász versei
Abu Nuvász
°***°
Bûnbánó vers börtönébõl Fadhl ibn ar-Rabí vezérhez
°***°***°***°
Fadhl, aki szépre s jóra oktattál, dicsérlek!
Hisz csak természetünknek dolga szépség s jóság.
A bûn elszállt, s odúmban a virtus látogat csak,
kegyes jámbor itt, nincs bennem már gonoszság.
Ha látnál, azt Baszrait látod, a szentet:
takarván e vézna sárga testet,
sáskaszerûn kiszáradt orcával üldögélek;
kezemben rózsafûzér, keblemen a Korán, hol
régente dús aranylánc gyûrüi Jékely Zoltán)
Az élet °***°***°***°
Tetézzél annyi vétket, amennyit csak lehet,
kész tõled elterelni haragját Istened.
Ne félj, ha jõ a napja, majd megbocsát az Úr:
miért állnál tehát ártatlanul?
De ujjadat harapdáld, egy minden szép elmulasztott felett,
amelytõl a félelme foszta meg!
(Jékely Zoltán)
Ne sírasd Lejlát
°***°***°***°
Ne sírasd Lejlát, és ne Hind után,
a rózsára igyál, akár a rózsák,
kupányit, amitõl, ha torkodon lefut,
vörös lesz a szemed, s az orcád:
a bor, mint a zafir, s a kupa, mint a gyöngy
a karcsu derekú rablány kezében.
Szemébõl is itat, kezébõl is itat:
kettõs mámor tesz rabjává egészen.
Kettõs mámor hevít, csak egy,
ezt az érzést az ég csak adta meg!
(Jékely Zoltán)
A borhoz menekült
°***°***°***°
A borhoz menekült vigasztalódni éjjel,
s emlékeit a bor csak jobban zaklatá,
s amíg az éjszakát el nem érte,
s a Kos meg az nem tünt az ég alá,
sötétség-köntösét a hajnal összetépte,
s a reggel alól már megjelent,
s a táborban a nap méltó üdvözletére
zászlók bontattanak piroslók, ékesek:
ott a Nap felé, a hogy szempillái is elfogytak rendre-rendre.
(Jékely Zoltán)
Vegyes sorok az °***°***°***°
A bor s a víz között õs gyûlölség vagyon,
dühöng a bor, ha víz silány cseppjei érik;
csillámló víz között látod-e, a szeme,
bár ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
