Szabó Lorinc (1900-1957)

Költo, mufordító. 1900. március 31-én született Miskolcon. Szegény kisnemesi családból származott, apja mozdonyvezeto volt. Balassagyarmaton, majd Debrecenben tanult. 1918-ban hadiérettségit tett. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, elobb gépészmérnöknek tanult, majd beiratkozott a bölcsészkar magyar-német-latin szakára. Hamarosan azonban félbehagyta tanulmányait, és beállt újságírónak. 1921-ben feleségül vette Mikes Lajosnak, az Est-lapok irodalmi rovatvezetojének a lányát, és e kapcsolat révén maga is bekerült a két lap, Az Est és a Pesti Napló szerkesztoségébe. Már egyetemista korában jelentos verseket írt, hamarosan Babits is felfigyelt rá, és segítette az ifjú költotárs pályáját. 1924-ben ismerte meg élete nagy szerelmét, Korzáti Erzsébetet, akivel ettol kezdve huszonhat éven át házassága ellenére is kapcsolatot tartott fenn. Az 1922-ben megjelent elso kötete, a Föld, erdo, Isten már jelentos sikert aratott. A húszas évek elején indult mufordítói pályája is, Babitscsal és Tóth Árpáddal ekkor fordították le Baudelaire-tol A romlás virágait. Ebben az idoben ültette át magyarra Shakespeare szonettjeit, Coleridge, Omar Khajjám és Verlaine verseit is. Sorban jelentek meg saját kötetei is: a Kalibán (1923), a Fény, fény, fény (1926) és A sátán muremekei (1926). 1927-ben alapította a Pandora címu folyóiratot, melynek keretében maga köré gyujtötte a fiatal, tehetséges írókat. A lap azonban hat szám megjelenése után megszunt. Szabó Lorinc önmagával és a világgal is elégedetlen volt, versei egyre zaklatottabbá váltak, felháborította a nagyvárosi élet romlottsága, nyomora. Politikailag is elégedetlen volt, gyulölte az ellenforradalmi rezsimet, de nem érezte jól magát polgári liberális körökben sem. Sokan baloldalinak tartották, de igazából nem volt szilárd politikai meggyozodése. Racionális szemléletu, intellektuális versei is tele voltak utálattal, lázadással, megvetéssel. Lázadása azonban individuális volt, kiábrándultság, keseruség jellemezte. A harmincas években kapcsolatba került a népi írókkal, Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Kodolányi Jánossal, Erdélyi Józseffel és Gulyás Pállal. Egyre inkább a jobboldal vonzáskörébe került, és 1935-ben o is részt vett a Gömbös Gyula miniszterelnökkel való találkozón. 1932-ben jelent meg a Te meg a világ címu kötete, melyben az egyén és társadalom ellentéte foglalkoztatta, a keleti filozófiák, a buddhizmus, az ókori kínai filozófia hatására azonban igyekezett magát távol tartani a valóságtól, megpróbált szenvedélymentes magatartást felvenni. Az 1936-ban megjelent Különbéke címu kötetében már a megbékélés lehetoségét keresi, és a kötetben megköti saját különbékéjét. Valójában nem békél meg a világ kegyetlen valóságával, hanem illúziótlanul tudomásul veszi azt. Ekkor keletkeznek kisfiáról szóló Lóci-versei is. A harmincas évek végén o is elhitte, hogy a nemzetiszocializmus hozhat megoldást a társadalom problémáira. Németország iránti lelkesedését erosítette a Felvidék és Észak-Erdély visszacsatolása is. Ezekben az években jelentek meg a Harc az ünnepért (1938) és a Régen és most (1943) címu kötetei. A felszabadulás után nehezen talált újra önmagára. 1947-ben jelent meg lírai önéletrajza, a Tücsökzene, melyben az ablakon behallatszó tücsökzene hatására felidézi emlékeit, újra átéli addig életét. Az ötvenes években hosszú ideig nem publikálhatta saját verseit, ebben az idoben kizárólag mufordításai jelenhettek meg. 1957-ben öngyilkos lett szerelme, Korzáti Erzsébet. Szabó Lorinc A huszonhatodik év címu szonettciklusban dolgozta fel fájdalmát. Élete utolsó évében megkapta a Kossuth-díjat. 1957. október 3-án halt meg Budapesten.