Szabó Lõrinc: IMA A GYERMEKEKÉRT
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak t?lem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek ?ket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ?sz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
f?, k?, légy párna a fejük alatt.
Kináld ?ket gyümölccsel, almafa,
tanítsd ?ket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, él‹ és holt anyagok,
tanítsátok ?ket, felh?k, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom.
De t?z, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
t?z, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
t?z, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!
...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
