Omar Khajjám
Omar Khajjam (1025?-1122?)
Ha születési dátuma bizonytalan is, annyi bizonyos, hogy igen-igen öreg ember
volt, amikor meghalt. De hosszú életének számos adata is eléggé bizonytalan.
Alighanem õ a több ezer éves perzsa irodalom legismertebb lírai költõje, de
körülbelül se tudjuk, hány „rubáí"-t írt életében, és az ismertek közül melyiket
írta valóban õ, és melyek az utánzatok vagy egyenest hamisítások. Hiszen még a
mi századunkban is írnak az õ neve alatt, vagy fordítanak állítólag tõle
származó ilyen négysoros kis vallomásokat a bor és a szerelem magasztos voltáról.
Sõt akadtak már mohamedán szerzõk, akik úgy vélték, hogy a mámornak ez a
világhíres költõje nem is a léha, esetleg éppen parázna gyönyörûség dalnoka
volt, hanem misztikus költõ, aki az Allah iránt érzett, átélt elragadtatás
jelképének tartja a részegséget is, a szerelem testi gyönyörét is. Énekelhetõ
négysorosai valóban énekelve éltek és élnek a nép ajkán.
Elõször csak 300 évvel a halála után gyûjtötték össze õket. Ennek a
gyûjteménynek kézirata 1461-bol való és összesen 158 verset tartalmaz. Azóta is
tovább gyûjtik és tovább hamisítják —, s így a legutóbbi kiadásaiban már
1000-nél több rubáí olvasható. Hogy ezek közül melyik valódi, ezt a fordítói sem
tudják. Omar Khajjámról, a nagy perzsa költõrõl évszázadokon át kevesen tudtak
iráni otthonában, s úgyszólván semmit sem tudtak Európában. Másfél évszázaddal
ezelõtt, pontosan 1859-ben egyszerre világhíres lett, elfoglalta helyét az
évezredek legnagyobb lírikusai közt. Ebben az évben jelent meg ugyanis Angliában
Edward Fitzgerald angol költõ fordítása néhány száz rubáíról.
Mindebbõl az a legkülönösebb, hogy míg minden egyes Omar Khajjám-vers az eredeti
perzsában is kétes hitelességû, egyéb mûvei már életében is tudományos
szenzációnak számítottak. Ezt a nagyon nagy lírai költõt ugyanis a maga korában
és még nagyon sokáig tudósként tartották számon, de még csak nem is gondoltak
arra, hogy költõ, a szerelem és a bor adta mámor énekese.
Az egykori források szerint a kor legnagyobb matematikusa volt. „Algebra" címû
könyve mindmáig alapja annak az algebra nevû tantárgynak, amelyet ma is
tanítanak napkelet és napnyugat középiskoláiban. Olykor azonban filozófiát és
filozófiatörténetet tanított különbözõ perzsa és arab egyetemeken. Máskor a
természettudományok felé fordult a figyelme. A csillagászatban ugyanolyan
otthonos volt, mint a növénytanban. Váltogathatták egymást Perzsiában a királyok,
Arábiában a különbözõ emírek vagy szultánok, sõt a magasságok magasságán a
kalifák, a nagy tudós kedvelt volt a legmagasabb körökben is. De hogy a
szerelemrõl és a borivásról verseket is ír, ezt legföljebb azok a jó barátai
tudták, akik titokban képesek voltak bort is inni, holott Mohamed tiltotta a
szeszes italok élvezetét.
A barátok azonban nemcsak kedvelték ezeket a rövid verseket, hanem zenét is
találtak hozzájuk. Tõlük terjedt el nemcsak a városi mulatozók köreiben, hanem a
sátorfalvak tevehajcsárai között is, akiktõl megtanulták a tevékeny utazó
kalmárok, tõlük pedig az énekelgetõ asszonyok és leányok. Amikor jó 300 évvel
késõbb elõször gyûjtötték össze azokat a verseket, amelyeket a híres
matematikusnak tulajdonítottak, bizonyára nem tudtak különbséget tenni a valóban
tõle származók és a népdalok között. Hiszen a négysoros rubáí eredetileg
népdalforma volt. Az pedig fel se tûnt, hogy ezek nemcsak földi gyönyörûségekrõl
szólnak, hanem komor gondolatokról is. A halál, a szenvedés, a méltatlanságok
elleni felháborodás is helyet kapott ebben a költészetben, mely még nagyon
sokáig valóban a nép költészete volt. Azt azonban sohase lehetett megállapítani,
hogy az évezred folyamán ezernél is többre szaporodott rubáík közül igazából
melyik a hiteles Omar Khajjám-vers. és melyek utánzatok vagy egyenest
hamisítványok.