Omar Khajjám: RUBÁÍK
(Csillik Bertalan fordítása)
1.
Kiáltás jött ma reggel a kocsmánkból korán:
Hé! Lusta, részeg korhely! Én céda cimborám!
Kelj már, hogy kelyheinket töltsük borral tele,
Míg meg nem tölti kelyhünk’ a Sors napunk során.
16.
Ej hodzsa, én csak egyre kérlek, csak ennyit tégy nekem:
Bízz az Úr kegyére, – s szép csendbe’ légy nekem!
Célegyenest haladok én, te látsz ferdén csupán;
Menj, gyógyíttasd meg a szemecskéd, – és hagyj békét nekem.
22.
A legpompásabb mûremek, úgy hírdetik, hogy a Korán.
S tán hébe-hóba, itt-amott, elméláznak egy-egy során.
A boros csésze oldalán egy-két szerény betû lapúl
S olvassák úton-kicsik-nagyon, késõn-korán...
29.
No, itt vagyunk la! Én, a bor, a szék, s a csárda vén Zálogba’ rég az italért az ész, a szív, kehely, csuha...
De szabad lettem kegy-reménytõl és büntetés félelmitõl
S engem föld, víz, tûz, levegõ meg nem zavar többé soha.
40.
Ha megteremt egy serleget, az alkatrészeit, – no mondd! – ,
Hogy szétrontsa, ha részeg is, lehet az ötvös oly bolond?
Hány finom fej... hány drága kéz... Mind mester-ujjtól, mûremek...
Hát kit szeret, mikor teremt?... Kit gyûlöl, mikor összeront?...
44.
Ha baráti érzés, meg emberszeretet vegyült,
Mindegy az, hogy templomba’ térdelsz, vagy szõnyegen, mecsetben
A Szeretet Könyvébe egyszer kinek beírták a nevét. [ ülsz.
Megszabadult minden Pokoltól, s minden Mennytõl 45.
A körnek, melyben megjövésünk és elmenésünk száll tova,
Sem az elejét, sem a végét nem látta ember-szem soha.
És nincsen senki a világon, aki meg tudja mondani,
Hogy az a jövés ide honnan, s az a menés innen hova...?
52.
Amikor én józan vagyok, engem minden öröm kerül.
Mikor meg már részeg vagyok, hiba van az eszem körül.
Van egy középsõ állapot józanság s részegség között:
Annak vagyok a rabja én, mert az az Élet ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
