Kahlil Gibran (1883 — 1931)

Libanoni-amerikai filozófiai esszéista, író, költ?, fest?m?vész.

Az elemi iskolát Bejrútban végezte, majd szüleivel együtt 1895-ben kivándorolt Bostonba. 1898-ban visszatért Libanonba, és Bejrútban tanult tovább; kimagasló eredményeket ért el az arab nyelvben. 1903-ban visszatérve Bostonba megjelentette els? irodalmi esszéit, és megismerkedett Mary Haskell-lel, aki ett?l kezdve egész életében támogatta. 1912-ben Gibran New Yorkban telepedett le, és az arab és angol nyelv? esszé- és novellaírásnak, valamint a festészetnek szentelte magát.

New Yorkban halt meg, de földi maradványait – kívánságához híven – visszaszállították Libanonba, ahol múzeumot emeltek emlékezetére.

Gibran irodalmi és képz?m?vészeti alkotásai er?sen romantikus jelleg?ek, a Biblia, Friedrich Nietzsche és William Blake hatását tükrözik. Mindkét nyelv? írásai – melyek témája a szeretet, a halál, a természet, a honvágy – áradóan líraiak, érezhet? bennük Gibran mélyen vallásos és misztikus gondolkodása.

Gibran f? m?vei arabul a következ?k: 'Ara`-is al-Muruj (1910; A völgy nimfái); Dam'ah wa Ibtisamah (1914; Könnycsepp és mosoly); Al-Arwah al-Mutamarridah (1920; Lázadó szellemek); Al-Ajnihah al-Mutakassirah (1922; A törött szárnyak); Al-Awasif (1923; A viharok); és Al-Mawakib (1923; A felvonulás). Angolul írt legfontosabb m?vei: The Madman (1918; Az ?rült), The Forerunner (1920; Az el?futár), The Prophet (1923; A próféta), Sand and Foam (1926; Homok és tajték), és Jesus, the Son of Man (1928; Jézus, az ember fia).