Arany János: CSALÁDI KÖR
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Udvaron fehérlik sz?re egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kér?dzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, kör?lnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.
Nyitva áll az ajtó; a tüzel? fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó el?tt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elsz?ri a tejet,
Kér? kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegy?l a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.
Egy eladó lyány a t?zre venyigét rak:
? a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Kör?l az apróság, vidám mese mellett,
Zörg?s héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából id?nként t?zre tesznek sokat:
Az világítja meg gömböly? arcukat.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: t?zkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.
Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják er?sen káposzta-levéllel.
A gazda pedig mond ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
