Juhász Gyula: Falusi lakodalom
Nyárfák ezüstjén hold ezüstje reszket,
Piros borok a fehér asztalon.
A heged?knek a tücskök felelnek
Hívatlanul a sz?ke asztagon.
A mókás v?fély verset mond a nászról,
Violát, rózsát, mindent összeszed
És csillagot, szerelmet, cifraságot.
Kalácsot kér a majszoló gyerek.
Az ágyasházban tornyot rak az anyjuk,
Kakukkos óra éjfelet kakukkol,
A szútól halkan megroppan a bútor.
S míg künn az udvaron garázda dal zug,
Üveg alatt gunnyaszt, mint néma bú,
Egy fonnyadt menyasszonyi koszorú.
...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
