Kassák Lajos: Szeptemberi sugarak
Duruzsolj õszi táj, beszélj hozzám szelíden
mintha az anyák és szeretõk nyelvén szólnál
pirosra érett almákról, zörgõ diókról
a betakarított gyöngyszemû gabonáról
és jaj, a madarakról se feledkezzél meg
akik már fáznak szegények s csak emlékeik
hintaján libegnek ide-oda a szélben.
Ó, micsoda szelek s micsoda illatokat
hurcolnak magukkal a zord városok felé,
hol a munka embere kitárja eléjük
kormos zubbonyát és két mezítelen karját
magasba emeli, áldva e szép hónapot
miközben az új gabonából sült kenyérre
és a kipréselt szöllõ szûz levére gondol.
...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
