Áprily Lajos (1887-1967)

Idõs szülõk egyetlen gyermekeként született Brassóban 1887-ben. Szülõföldjének azonban Parajdot tekinti, ahová két és fél éves korában költöztek, ahová apját, idõsebb Jékely Lajost helyezték. A falu a székelyföldi Sóvidéken fekszik, a Kis-Küküllõ forrásterületén. Sóhegyeit sok kiránduló keresi föl. A Hargita, a Gyilkos-tó sincs messze Parajdtól. Ez a táj meghatározó szerepet kapott Áprily költészetében. Késõbb Kolozsvárra költöznek, ahol folytatja iskolai tanulmányait. A parajdi emlékek azonban élete végéig elkísérik, hiányzik neki a falu. A kolozsvári diákélet forgatag némiképp feledteti az elszakadást. Ezen idõszak derûs történetei jelennek meg a Fecskék, õzek, farkasok címû kötetben.Nem volt különösebben jó tanuló, leginkább az irodalmat kedvelte, s már ekkor érdeklõdött a versírás fortélyai után.

A család sorsa eközben rosszul alakul. Édesapját, aki ekkor csaknem hetvenéves már, elbocsájtják a munkahelyérõl, de nem vonulhat még pihenõre, hiszen fiát taníttatni kell. Vállalkozásba kezd, ami sajnos kudarcba fullad. A fiatal Áprily középiskolás diákként tanításra kényszerül. Érettségi után 1905 õszén a kolozsvári egyetem magyar-német szakára íratkozik be, Nemcsak anyagi, de lelki problémák is gyötrik, úgy érzi tartozik valamivel az apjának. A nehéz évek alatt megromlott kapcsolatuk, az idõs ember ekkor már a Bihari havasok zord világában vállalt munkát. Áprily egy nyugtalanító álom után úgy dönt, apja kiengesztelésére indul. Ezt örökíti meg Apám emléke címû versében is.

Tanári oklevelével a zsebében 1909-ben Párizsba indul, hogy tökéletesítse francia nyelvtudását, noha vonzotta Párizs a mûvészek városaként is. Nem tartózkodott sokáig kint, hazajövet a Nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzõjének lesz tanára, egy év múlva pedig rendes tanárnak nevezik ki. Ez valóságos gyõzelem volt a fiatal tanár számára.
Elõször az Új Erdély címû folyóiratban közlik néhány versét, ekkor találja ki az Áprily nevet. Az intézet tanári karában senki sem sejtette, hogy Áprily álnév alatt fiatal tanártársuk publikál. Csak késõbb vallja be nekik, hogy õ az újszerû versek írója. Elsõ kötete Falusi elégia címmel 34 éves korában jelenik meg, noha csaknem húsz éve írja már verseit.

Késõbb a kolozsvári kollégium tanára lesz, majd Budapestre költözik. A negyvenes évek elején visszaköltözik Parajdra, visszahívják gyermekkori emlékei. Végül Visegrád mellett Szentgyörgy-pusztán telepedik le. A táj nyilván emlékezteti parajdi gyermek éveire. Sokáig fordításokból él, sorra jelennek meg kötetei. Két hónappal nyolcvanadik születésnapja elõtt hal meg. Fia, Jékely Zoltán követte nyomdokait, hiszen õ is kiváló költõ, mûfordító.