CÍM NÉLKÜL
«Szeretnék meghalni Téged szeretve,
de elkerülni, hogy mások szenvedjenek.»
Szempilláim elnehezültek,
Fátyolossá vált a szemem,
Fagyos-jeges kéz érintette
Most éppen újraéledt Hol van a tarka rét?
S a lebegõ lepke?
Nincs más mint csak korom-sötétség
S jeges szél szívem.
Immár ijesztõ, mély csönd honol,
Az égen sincsenek csillagok,
Eltûntek egy pillanat alatt
S az Esthajnali is lezuhant…
Itt küldöm három könnycseppemet,
Mely éjjel a lelkembõl fakadt,
Szívem húrja pattant,
Éles, fájdalmas, nagy robajjal.
***
De azért mégis örvendezem,
szerelme itt van Amely még forróbb és nemesebb,
Tanu: a tegnapi üzenet!
...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
