LOGOS POETRY

Title: MIKOR JANUS ELHAGYTA PÁDUÁT

Number of words for page:

Mikor Janus elhagyta Páduát Mikor Janus elhagyta Páduát, s az elkisér? jóbarátok is, akiknek útközben még egy-egy epigrammát rögtönzött búcsúzóul, mikor a jóbarátok is nagy ölelkezések s egykét kulacs Valpolicello után könnyes szemmel visszafordultak, mikor már porfelh? födte el ?ket s a város fölött szelíden kékl? hegyeket is, kengyelben állva sokáig s hosszan nézett még vissza Janus, áldást osztón emelte a még mindig kulacsot tartó kezét és in nomine Domini megáldotta ifjúsága városát. Fölhajtotta a maradék bort. – Indulunk! – mondta most már magyarul. Kilépett a kengyelb?l s a kantárszárat egy apród kápájához akasztva beszállt a kocsiba. Behúzta a függönyt – és sírt. Rázta a zokogás, mint egy gyermeket. Már a tenger is érz?dött a délutánban, mikor a meglibben? függöny résén egy katicabogár, a gyermekkor apróka hírnöke, röppent könnyekt?l maszatos kezefejére. Melegség bizsergett végig Januson. Hallotta, hogy a lovasok énekelnek, s a bakon dúdolgató kocsis köpenyegének két, vállból aláfutó, hátvarrása hirtelen a Dunára s a Tiszára emlékeztette, és a bal derékban az a gy?r?dés, mintha a szelíd ringású Dráva lett volna. Kitartotta kezét – Katalinka, szállj el, jönnek a törökök… – s a megbíztatott bogár elrepült. – Mestrében meg sem állunk – szólt elé a kocsisnak. – Megyünk, amíg csak bírják a lovak. 1972 ...