LOGOS POETRY

Title: SZERELEM, Ó, JÓSÁGOS NÉNIKE

Number of words for page:

Szerelem, ó, jóságos nénike Betoppan, kedvesen körülnéz, nem menteget?zik, csak mosolyog megért?en a zavarunkon. ,Az ördög, hogy vinné el, biztosan hallotta a veszekedést!' – Nem ugye, lelkeim – ül le megszokott helyére –, nem kellek én már ide, ej, ej, az a megszokás... – Ó, dehogynem, dehogy. – Ugyan miket beszél! – Tudom, amit tudok, sokat megértem én már. ,Szent megint kezdi' (s a háta mögött): “Hová az haragjába tetted már megint!” “Még hogy én, mi vagyok, a cseléded?” – Sokszor az ördögbe kívántatok már ugye, hogy meg se ismertetek volna soha. – Ó, hogy mondhat ilyeneket! ,Tudja, amit tud.' – Tudom, tudom, de ha én egyszer lehunyom a szemem... ,Csak hunyná már!' – De én er?sebb vagyok, mint a sír, és keményebb a halálnál. ,És makacsabb a k?sziklánál.' ,Te vagy makacs, a gyermek is t?led örökölte.' – Nem fárasztalak sokáig, csak éppen erre jártam. – fáraszt, el ne – Itt ne hagyjon! – Hová menne ilyen kés?n. – Már a busz se jár. – Megágyazok, legfönnebb egy kicsit összébb szorulunk. – Ne pirulj, lányom, ne félj, maradok. – Azt a verset, azt is ugye? – Elmondom, hogyne mondanám: “John Anderson, szívem, John, kezdetben valaha hajad koromsötét volt s a homlokod sima...” tündérré fiatalodik. – Túléli ez még magukat, Bárcsak igaza lenne a szomszédasszonynak. 1968 ...

Page: 1