Ady Endre: A tó nevetett
Alkonyban szálltunk
Együtt a tavon,
Idegen öl?,
Ringató öl?,
Félelmes öl?,
Mélyviz? tavon.
Régi kínoknak
Bús köntösében
Úsztunk a tavon
S az éjre vártunk.
Öreg hajósunk
Karja reszketett,
Havas ormokról
Zúgtak a szelek,
A tó harsogott,
Hívott, kiabált,
Zúgott, jajgatott,
A tó nevetett.
Szálltunk, hajóztunk.
(A kínjainkat
— Súgtam csendesen —
Oldjuk végre fel.
Szent sír ez a tó,
Szerelmes karú,
Titkot ?riz?.
Ez ölelni tud,
Örökre ölel
És áldva ringat.
Nem tudja senki,
Ha ? átkarol,
Zuhanjunk, gyere.)
? néz, néz reám
És búsan tekint
És vágyón tekint
A partok fele.
Szállunk, rohanunk:
Óh, menni, menni,
Óh, élni tovább,
Bús kínok alatt
Járni, szenvedni,
De lenni, lenni.
A tó nevetett
Utánunk vadul,
A mélyviz? tó,
Idegen öl?,
Szerelmes öl?,
Áldott karú tó.
A tó nevetett
S bármerre megyünk
Azóta mindig:
Minden alkonyon
Halljuk nevetni.
...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
