Ady Endre: Krónikás ének 1918-ból
Iszonyú dolgok mostan történ?lnek,
Népek népekkel egymás ellen gy?lnek,
B?nösök és jók egyként keser?lnek
S ember hitei kivált meggyöng?lnek.
Ember hajléki már rég nem ép?lnek,
Szivek, t?zhelyek, agyak de sér?lnek,
Kik olvasandják ezt, majd elkép?lnek,
Ha ? szivükben hív érzések f?lnek.
Jaj, hogy szép álmok ígyen elszörny?lnek,
Jaj, hogy mindenek igába görny?lnek,
Jaj, hogy itt most már nem is lelkes?lnek
S mégis idegen pokol lángján s?lnek.
Itt most vér-folyók partból kitér?lnek,
Itt most már minden leend?k gyér?lnek,
Itt régi átkok mélyesre mély?lnek:
Jaj, mik kész?lnek, jaj, mik is kész?lnek?
Heged?s fickók többet heged?lnek,
Olcsó cécókon ezerek vegy?lnek,
Rút zsivány-arcok ékesre der?lnek
S ijjedt szelidek szökve menek?lnek.
Lámpás, szép fejek sután megszéd?lnek,
Emberségesek igen megrém?lnek,
Ifjak kik voltak, hoppra megvén?lnek
S a Föld lakói dög-halmokba d?lnek.
Bús kedv? anyák keservesen sz?lnek,
Labdázó fiúk halálba mer?lnek,
?s, szép kemencék sorjukba elh?lnek
S kedvelt sz?zeink uccára ker?lnek.
S szegény emberek mégsem csömör?lnek,
Buták, fáradtak és néha ör?lnek,
Szegény emberek mindent kitör?lnek
Emlékeikb?l, mert csak ölnek, ölnek.
Szegény emberek ölnek és csak ölnek
S láz-álmaikban boldogan bék?lnek
S reggelre kelvén megint megdüh?lnek,
Kárhoznak, halnak, vadakká törp?lnek.
Halál-mez?kön bitófák ép?lnek,
Nagy tetejükre kövér varjak ?lnek,
Unják a hullát, el- s vissza-röp?lnek,
De az emberek meg nem csömör?lnek.
...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
