Kölcsey Ferenc:
Himnusz
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, b?séggel,
Nyújts feléje véd? kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztend?t,
Megb?nh?dte már e nép
A múltat s jövend?t!
?seinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád h?s magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj sz?l?vesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de b?neink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörg? fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd törökt?l rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Gy?zedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szert nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
Vár állott, most k?halom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréb?l,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák h? szeméb?l!
Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje véd? kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztend?t,
Megb?nh?dte már e nép
A múltat s jövend?t!
...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
