LOGOS POETRY

Title: KUFSTEINI GRÁDICSOK ÉNEKE

Number of words for page:

Kufsteini grádicsok éneke A várba négyszázötvenkét viszen, ha jól jegyzé meg Szulyovszky. KAZINCZY: Fogságom naplója Nyelvébe, nem húsába vágott a lánc. Vérzett, sajgott a gyönge test, talán elbukott párszor, míg talán tiszta zsebruhát kért, hogy gyöngyöz? homlokát finoman, mint a tintát a lapon, megszárítgassa, de a szeme – f?úri utazó, akinek mindegy, ha szakát vet is a kerék, vagy kidöglik a rossz úton a ló – kamerák tárgyilagos szigorával vette a fordulókat – telért a medd? tárnában is! –: “Fáklyát!” S a magasba tartott lángnál fennhangon olvasta, mint védte néhányadmagával, bajor ezerek ellenében, egy tiroli hadnagy a bástyát. “Derék.” Mondta és továbbindult. – Hadd számolja Szulyovszky a grádicsokat. – “Derék. Akár a mi Dobónk.” Fölérvén a négyszázötvenkettedikre, megállt, és egyetlen tekintetével befödte a homályló hegyeket s a várat. A többir?l már maga tudósít: “Wer von Ihnen ist Kazinczy?” Els?ül szólították. Numero kett?ben kapott – ahol majd egy f? otthoni hagyma lesz a hazája. – Ágyba parancsolta meggyötört tagjait. Hajnalban szinte már el?tte kelt a mondat – ott állt a cella nyitott ablakában –: “Gyönyör? lakás, de szabadnak.” 1968 ...

Page: 1