LOGOS POETRY

Title: HÁBORÚ

Number of words for page:

Háború Behúzódtunk mind a pincébe, kádak és réparakások mögé; lapultunk, szorultunk egymáshoz: legbelül, s?t legalul, a korommal csúfított, homlokra húzott kend?vel vénített süld?lányok. Odakint masiroztak, szekerek, ágyúk, tankok dübörögtek: a front ment vagy jött éppen. Valami olyasféle melegség kezdett szétáramlani bennem, amilyet csak néha éreztem még, tavaszi estéken az ágyon; s már a városka köhög? kis villanytelepének ütemére dübörögtek a hadak odakint; mintha egy másik testet kapcsoltak volna ereimbe: két forrón szorító comb, két mell nyomult mind közelebb, közelebb. Vicogtak a lányok, pisszegtek a – Mások is ezt teszik, – súgta egy kéz, nem is a ruhám, a b?röm alatt. – Legény vagy te már, hogy nem vagyok a sorozó bizottságban – mondta nevetve és szoknyáját egyetlen rántással eligazítva a fiatal hadiözvegy, mikor kinyílt az ajtó, jelezve, hogy a hadak elvonultak; és a lesütött szem?, korom-maszatos lányok b?ntudatos libasora után elt?nt a pinceföljáróban. Két gyönyör? térdhajlatától a pince még sokáig világos maradt. S én részemr?l a háborút megnyertnek nyilvánítottam. 1967 ...