LOGOS POETRY

Title: AZON AZ ESTÉN

Number of words for page:

Azon az estén Azon az estén olyan volt az égbolt, mint egy hirtelen kiürített város, melyben még a lámpákat is égve felejtették a menekül?k. Pedig baljós jelek még sehol sem mutatkoztak, csak hajnal felé kezdtek feltünedezni a szemhatáron óvatosan az el??rsök; egy-két raj homály. Majd a hadak is megjelentek s kezdtek északról, keletr?l, nyugatról – délnek. A Tejút ívlámpái sorra elsötétedtek, a Göncölök, mint a kisiklott villamosok, oldalra d?ltek. Aztán sötét lett teljesen. A felh?k megszállták az eget, s kihirdették az ostromállapotot. De nem volt már kinek. Kihirdették a szabad rablást. Erre az addig fegyelmezett és zárt csapatok ?rült fosztogatásba kezdtek: törtek-zúztak, föltépték a vízvezetékeket, az ablakokat, kidobálták az ég? kandelábereket. A tehetetlen düh, hogy senkit se találtak, az dolgozott bennük. Bár egy bujkáló, egy ellenálló, egy n? vagy legalább egy csecsem?, akit falhoz kenhettek volna, de senki. Fölhasogatták a párnákat, a dunyhákat, s aztán napok múltán, mert nem tehettek mást, kihirdették a békét. És most béke van. Hull a hó. 1964 ...