Füst Milán: ÖRÖKÉLET
Tûzvész elõl van menekvés,
Rablók elõl futhatsz messze,
Orgyilkost öl fürge kés,
Hogy õszi nap víg nép temesse,
S az éjszakának árnyait
Elûzi édes napsütés:
De jaj, magadtól menekvésed
Nincs e földön s föld alatt!
Magad vagy elméd õs-talánya,
Örökre társad, síri mécsed...
S jaj, bús szerelmed vagy magad... És életed örök magánya...
Ember, bûnös, bús kalandor,
Eltünõdtem sorsodon:
Menekûlsz baráti körbe,
Elbujsz dús asszonyi ölbe,
Búvol a síri gödörbe...
Kígyó vagy te, majd madár...
Bizony, lemégy a síri földbe
S még alább, a sír alá is
Mindhiába szállanál:
Számodra nincs örök halál.
...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
